Még pár napig látható az egészen kiváló válogatás. Nem szabad kihagyni.
De ha valaki mégsem jutott/jut el oda, annak némi kárpótlás az a kis film - pontosabban virtuális séta -, amelyet a művész készíttetett a kiállításról. (Beágyazni nem tudom, de ide kattintva látható.)
Itt pedig ízelítőül néhány - 1963 és 2014 között készült - Váli-festmény és -fotó (és még egy vers is):
Szentendre
Angyali üdvözlet
Barna keresztút
Kondor Béla emlékére
Abaújszántó
Tokaj
Igen, szerelem
Régi zsidó temető (alkonyat)
Régi zsidó temető (kezdetben)
Régi zsidó temető (kő és jel)
Régi zsidó temető - virágzó mandulafával
Műterem - asztalkával
Fehér műtermek I.
Havas járda
Havas sín
A híd árnyéka
Zelk Zoltán kilenc műterme
Pannoncolor műterem
Járda - Don Qujote
Járda
Járda virággal
Műterem zöld ággyal
Műterem és remény
A műterem magánya
Riviéra, műterem
Régi műterem
Utak
Az ember él, hogy meg tudjon halni.
A kiránduló haza akar menni. Nem azonnal.
Az úszó el akar jutni a medence végébe. Többször.
A mérnök ki akarja találni a kávédarálót, és ehhez utat és eszközt keres.
A festő nem tudja, mit keres.
Nem a szépet keresi. Annak meglennének a bevált eszközei.
Önmagát keresi.
Eszközül egy dombvidék, egy okkersárga világos.
A történet látszatra egyirányú.
Pedig nem tudja, mit keres, és az utat sem tudja.
És ha a végére ért, sem érti, mi történt. És most hol van ő, egyáltalán.
Legfeljebb érzi, a szíve mélyén.
Erre a gondolkodás nincsen berendezkedve.
Hogy az a sötét folt mért olyan kell legyen.
Itt valami megfoghatatlan történik, emberen túli.
Ez az ijesztő/megrázó az egészben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése