2015. január 28.

Váli Dezső a Műcsarnokban


Még pár napig látható az egészen kiváló válogatás. Nem szabad kihagyni.
De ha valaki mégsem jutott/jut el oda, annak némi kárpótlás az a kis film - pontosabban virtuális séta -, amelyet a művész készíttetett a kiállításról. (Beágyazni nem tudom, de ide kattintva látható.)

Itt pedig ízelítőül néhány - 1963 és 2014 között készült - Váli-festmény és -fotó (és még egy vers is):

 Szentendre

 Angyali üdvözlet

 Barna keresztút

 Kondor Béla emlékére

 Abaújszántó

 Tokaj

 Igen, szerelem

Régi zsidó temető (alkonyat) 

 Régi zsidó temető (kezdetben)

Régi zsidó temető (kő és jel) 

 Régi zsidó temető - virágzó mandulafával

 Műterem - asztalkával

 Fehér műtermek I.

 Havas járda

Havas sín 

A híd árnyéka  

Zelk Zoltán kilenc műterme

 Pannoncolor műterem

Járda - Don Qujote 

Járda 

 Járda virággal

 Műterem zöld ággyal

 Műterem és remény

 A műterem magánya

 Riviéra, műterem

 Régi műterem

Utak

Az ember él, hogy meg tudjon halni.
A kiránduló haza akar menni. Nem azonnal.
Az úszó el akar jutni a medence végébe. Többször.
A mérnök ki akarja találni a kávédarálót, és ehhez utat és eszközt keres.
A festő nem tudja, mit keres.
Nem a szépet keresi. Annak meglennének a bevált eszközei.
Önmagát keresi.
Eszközül egy dombvidék, egy okkersárga világos.
A történet látszatra egyirányú.
Pedig nem tudja, mit keres, és az utat sem tudja.
És ha a végére ért, sem érti, mi történt. És most hol van ő, egyáltalán.
Legfeljebb érzi, a szíve mélyén.
Erre a gondolkodás nincsen berendezkedve.
Hogy az a sötét folt mért olyan kell legyen.
Itt valami megfoghatatlan történik, emberen túli.
Ez az ijesztő/megrázó az egészben.


Eifert János fotója


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
Free counter and web stats