2012. február 19.

A Coriolanus HOPPart-módra

Végre megnéztük a Korijolánuszt.
Remek volt, ahogy ötvözték Shakespeare-t, Kleistet és Brechtet kortárs vendégszövegekkel (Gáspár Ildikó és Bánki Gergő dramatizálásában), ahogy a capella énekeltek Monteverditől Händelen és Schuberten át Cat Stevensig, Amanda Learig, sőt Bródy Jánosig mindenfélét (a Mama, kérlek frenetikusan borzalmas volt, vagyis igencsak hiteles), és ahogy percenként szikráztak fel rendezői ötletek (Polgár Csaba).
  A társulat stabil kemény magja és a vendégek kiváló csapatot alkottak, talán a címszerepet játszó Friedenthal Zoltán, Máthé Zsolt, Herczeg Tamás, Szilágyi Katalin, a két ex-krétakörös: Terhes Sándor és Bánki Gergő meg a három Diána (Takács Nóra Diána, Drága Diána és Kiss Diána Magdolna) volt még a többinél is jobb. (Az utóbbi kivételesen szép és erős szopránja, hibátlan énektechnikája már sok darabban feltűnt, nekem először a HOPPart-féle Varázsfuvolában, évekkel ezelőtt – nem is értem, hogyhogy nem vetélkednek érte a színházak. Bár talán így a jó: ha például lecsapott volna rá a Madách, sosem látnám-hallanám...)

A hatalom természetéről szóló – ezért óhatatlanul áthallásos – darab legfontosabb üzenete mindjárt az elején elhangzik. Így szól: „Gondolkodjatok! A gondolkodáson múlik most minden. Gondolkodjatok!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
Free counter and web stats