Jimi Hendrix ma lenne 70

Ezen a videón négy számot játszik a kiváló formában levő Hendrix. A felvétel Hawaiin készült 1970. július 30-án. Másfél hónap múlva halt meg Londonban. 

Északföld

Egy nagyon szép filmet találtam a NAVA Facebook-oldalán. 
Eddig még nem is hallottam róla, pedig tíz éve lett kész, és 2006-ban mutatta be az MTV – mármint az m2-re száműzve, merthogy rétegfilmnek számít, ki tudja, miért. 
Mint kiderült, a Filmszemlén díjat is nyert Füredi Zoltán Északföld című antropológiai dokumentumfilmje, amelyről értő kritika jelent meg a Filmtett.ro-n és amely most a hétvégén szabadon megnézhető a NAVA oldaláról. De ha valaki lemarad róla, az sem végképp, mert a NAVA-pontokon bármikor látható. Érdemes elmenni érte egy könyvtárba vagy iskolába.
Sőt: most, hogy utánakerestem a filmnek, a DocuArt oldalán ezt találtam – tehát arra is van némi esély, hogy decemberben igazi moziban is megnézze, aki kíváncsi rá.
Addig is egy kis ízelítő:

Törőcsik Mari ma 77

Harminc éve készült ez a műsor, amelyben Törőcsik Mari énekel. Sokfélét, Paul Dessautól a Bella ciaón, giccsen és cselédnótán át Cseh Tamásig. Dizőzként is levesz a lábáról mindenkit, azt hiszem. (A Micsoda útjaim pedig olyan, hogy talán még a szerző előadásában sem különb – aki egyébként szintén énekel egy dalt.)

Bónusz: A dalok alatt fel-feltűnik a háttérben három fantasztikus Maár Gyula-festmény azok közül, amelyekről itt írtam.

Fotó: Stekovics Gáspár

Ady 135

Ezen viszont még csak 20 körül. (A fotó az egyetemi indexéből való.)

 

Hamari Júlia 70

Tudom, hogy egyszer régen volt már itt a blogban, de ennél szebb zenét és ennél tökéletesebb interpretációt hiába is keresnék: 



Ugyanez Tarkovszkij Áldozathozatalának kísérőzenéjeként:

Csucsa, Csinszka

Emil Isac fotói (1916 körül)


ŐRIZEM A SZEMED

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.



NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gúnyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.


AKKOR SINCSEN VÉGE

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát - akkor sincsen vége.

Tilos a Tilos

Végre látható a pár napja meghalt Xantus János soha be nem mutatott, dokumentumértékű filmje a Tilos Rádió – szerencsére csak ideiglenes – elhallgattatásáról. Itt a blogon is:

Egyenes labirintus

Pilinszky:

 

Pilinszky a Korai Örömmel:

 

Pilinszky Yonderboijal:

 
Pilinszky a blogban még itt és itt.

Xantus János (1953–2012)

A két kultfilm, az Eszkimó asszony fázik és a Rocktérítő után pedig vissza az időben: Xantus 1976-ban forgatott főiskolás vizsgafilmje, a Werther és élete itt látható.

Szubjektív, szép nekrológ Pálinkás Szűts Róberttől.

Frissítés november 16-án:
Felkerült végre a netre a 2000-ben forgatott és be nem mutatott Tilos a Tilos is. Íme.

Petri-napok

Most valahogy így jött ossze.
Merthogy Vallai kapcsán nyilván Petri Györgyöt hallgat-olvas az ember, aztán a NAVA épp ma publikált a Facebookon egy 2010-es m2-műsort, amelynek kb. harmadát Petri teszi ki (olyan klasszisok társaságában, mint Bella István, Orbán Ottó, Baka István, Mészöly Miklós), és ráadásul most jelent meg Kornis Mihály Nyitott Műhely-beli remek Petri-felolvasóestjének videója a Literán.
Negyvenpercnyi Petri:

Meghalt Vallai Péter

Ő volt a legautentikusabb Petri-mondó. Az alábbi videón – a körülményeknek hála – még a szokottnál is autentikusabb tudott lenni.

Fotó: Halas István

Frissítés: 
November 25-én Vallai-emlékest a Nyitott Műhelyben.

Újabb frissítés november 25-én:
A mai emlékesten is levetíthették volna ezt a videót: 

Pilinszky: Apokrif

Jordán Tamás teljesen őrültnek tűnő ötlete, hogy egyszerre ezer gyerek mondja el Pilinszky Apokrifját, 2008-ban megvalósult Szombathelyen. 
Nehéz megindultság nélkül nézni e Nyugat.hu-beli régi cikk videóját.

Itt pedig maga a vers:

APOKRIF

1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

2

Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserü léptekért.

S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra -

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
                             Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

3

Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.

Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

Fotók: Jordán: Stekovics Gáspár, Pilinszky: Eifert János