2012. október 23.

Nem ezért szeretjük PNL-t

Itt a Legsznobb-ban általában olyasmiről írunk, ami tetszik és amit ajánlunk. Ezúttal kivételt teszünk.
Most nem részletezendő balszerencsés körülmények folytán tegnap este megnéztük a Sírpiknik című darabot a Belvárosi Színházban.
Voltak ugyan igen komoly előzetes fenntartásaink a darabbal szemben, de a magyar változatot író Parti Nagy Lajos személye nyomott annyit a latban, hogy halványan bár, de bíztunk abban, hátha tetszeni fog.
Aki ismer (vagy akár csak követi a blogjaimat), tudja, hogy PNL az abszolút kedvencek kedvence. Nem sokan akadnak a kortárs magyar irodalomban, akik annyira virtuóz módon használják a nyelvet, olyan szellemesek és ráadásul olyan tisztességesek, mint ő. Így aztán hatalmas csalódás volt, amit láttunk-hallottunk. Mert a helyenként arcpirító ripacskodás (elsősorban Bánsági Ildikó), a legalacsonyabb közönségigényre kacsingató rendezés (Ilan Eldad) mellett a szöveg is többnyire olcsó poénokból és százszázalékos biztonsággal kiszámítható fordulatokból épült fel  – Parti Nagy Lajos kvalitásához teljesen méltatlanul. 
Nyilván az eredeti mű (Ivan Menchell) is ilyen igénytelen, de rejtély, hogy PNL-nek miért kellett a nevét adnia hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
Free counter and web stats