2010. szeptember 16.

Godard, Miles Davis, Orbán Ottó



A hatvanas évek művészfilmjei

mennyi trükkös kameramozgatás a kép
ráközelít egy arcra nagy szemekkel
az idő visszanéz New York London Páris
autó autó hegyén a gazdagság kábulata

mennyi gyerekes remény és formás női fenéken
feszülő farmernadrág hogy ők legalább
ha mi már nem is hogy az új világ készül
hiteles élvezéssel a fölvevőgép előtt

mennyi öncsalás rádiótelefon sportkocsi
magánjacht motorbicikli virággal
befestett ez-az fémpityke bőrzeke
míg a Föld sötét árnyéka nem fér a forgatókönyvbe

milyen furcsa most látni a rendezőket
karjukat cinkos mosollyal tárják szét HÁT UGYE
és a kortípust megtestesítő főszereplők egyénisége
nem testesít meg többé senkit és semmit

csak a röhejes elmúlást meg a tényeket
hogy a kurva kurva és az úrinő úrinő
ahogy a gazdag is gazdag és a szegény is szegény
és a történelem fütyül arra hogy színes film készül belőle

mert neki nem rejtély hogy mi következik a hatodik évtizedre
a hetedik vagy a sehanyadik és mindez a közönségen múlik
mely az utcán épp rágyújt vagy a tanulságokról tart előadást
fölötte fekete-fehérben az ég és a csillagok

----------------------

(Most néztem utána: 1959. Mindegy.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
Free counter and web stats