A Musikalisches Opfer rák-kánonja Möbius-szalagon:
2010. április 29.
2010. április 26.
2010. április 14.
2010. április 11.
Április 11
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.
Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az utban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.
Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.
Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.
Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.
S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.
Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.
A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendőbe kötözött gondnak.
A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.
Címkék:
Április 11,
József Attila,
Latinovits,
vers
2010. április 6.
Koncert, végre
(Az eleje itt.)
A program (Corelli, Bach, Mozart, Bartók, Sosztakovics) nagyon sokat ígérő volt, és nem is csalódtunk, sőt. Rolláék hozták szokott megbízható formájukat, a két szólista közül viszont szégyenszemre csak Boldóczkit ismertük, Gyenyisz Macujevet sosem hallottuk még. Na de most annál inkább.
A – nem véletlenül - „irkutszki Horowitznak” becézett harminc-egynéhány éves pianista elképesztő erővel, energiával, briliáns technikával - és némi (?) hatásvadászattól sem mentesen - játszik, és igencsak jól állt neki a Sosztakovics-mű. Az utána játszott két ráadás bántóan elütött a Sosztakovicstól, de azt annál inkább bizonyította, hogy mekkora virtuóz Macujev.
Háttérbe is szorította némileg Boldóczkit, aki pedig a Sosztakovicsban is, de főleg a trombitára átírt Bach-oboaversenyben egészen kiváló volt.
Egyébként eredetileg a Bartók-Divertimento lett volna a zárószám, de megcserélték a sorrendet, nyilván azért, hogy lehetőség legyen Macujev ráadásszámaira meg vastapsos* megünneplésére.
*Tudom, hogy ma már a siker elképzelhetetlen ütemes taps nélkül – de mivel énbennem ez egy életre összefonódott a Sztá-lin, Rá-ko-si, Sztálin, Rákosi! skandálással és a vele járó standing ovationnel, mindig a hideg futkos a hátamon, amikor hallom, és én ilyenkor is renitens módon összevissza csapdosom a tenyerem.
A program (Corelli, Bach, Mozart, Bartók, Sosztakovics) nagyon sokat ígérő volt, és nem is csalódtunk, sőt. Rolláék hozták szokott megbízható formájukat, a két szólista közül viszont szégyenszemre csak Boldóczkit ismertük, Gyenyisz Macujevet sosem hallottuk még. Na de most annál inkább.
A – nem véletlenül - „irkutszki Horowitznak” becézett harminc-egynéhány éves pianista elképesztő erővel, energiával, briliáns technikával - és némi (?) hatásvadászattól sem mentesen - játszik, és igencsak jól állt neki a Sosztakovics-mű. Az utána játszott két ráadás bántóan elütött a Sosztakovicstól, de azt annál inkább bizonyította, hogy mekkora virtuóz Macujev.
Háttérbe is szorította némileg Boldóczkit, aki pedig a Sosztakovicsban is, de főleg a trombitára átírt Bach-oboaversenyben egészen kiváló volt.
Egyébként eredetileg a Bartók-Divertimento lett volna a zárószám, de megcserélték a sorrendet, nyilván azért, hogy lehetőség legyen Macujev ráadásszámaira meg vastapsos* megünneplésére.
*Tudom, hogy ma már a siker elképzelhetetlen ütemes taps nélkül – de mivel énbennem ez egy életre összefonódott a Sztá-lin, Rá-ko-si, Sztálin, Rákosi! skandálással és a vele járó standing ovationnel, mindig a hideg futkos a hátamon, amikor hallom, és én ilyenkor is renitens módon összevissza csapdosom a tenyerem.
2010. április 2.
Pergolesi: Stabat Mater (1. tétel)
A legszebb zenék egyike ez a Pergolesi-féle Stabat Mater (az egész persze, nem csak ez a részlet).
A teljes mű is meghallgatható egy másik felvételen, de annak a felfogása nekem nagyon nem tetszik - hátha másnak igen:
http://www.youtube.com/watch?v=vLKw6kSOqIw
http://www.youtube.com/watch?v=bzb4q0HDwA4&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=4IzAVTgMhoU&feature=related
Címkék:
Abbado,
Pergolesi,
Ricciarelli; Katia,
Valentini; Lucia,
zene
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)