Ezt már holnapra

Andrej Tarkovszkij (1932-1986)

Egy-egy kép az Andrej Rubljovból (1966), a Tükörből (Zarkalo, 1974) és az Áldozathozatalból (Offret, 1986):

"Ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű"

1986. május

Az ötödik ajtó

A sok szép közül is talán ez a legszebb. De az biztos, hogy mindig beleborsódzik a hátam, amikor Judit (itt és most Sass Sylvia) felsikolt.

És megint Bartoli

Bach: Karácsonyi oratórium, BWV 248 I.

Petterinek

Éhes disznó Gaston Lenôtre-ral álmodik,

és szegény erre ébred:

Éhes disznó

Gaston Lenotre-ral álmodik.

Mert nagy betűvel akarom a címkék közt látni, és Vivaldinak is ott kell lennie

Nincs más

6-7 évvel ezelőtt babonázott meg Cecilia Bartoli.
(Tavasszal végre hallhattam volna az Operában. A jegyeket ajándékba kaptam, hónapokkal korábban persze. Lassan telt az idő, ráadásul az utolsó hónapban CD-n sem hallgattam, hogy az előadás még hatásosabb legyen. Aztán a koncert előtt két nappal belázasodtam: tüdőgyulladás, kórház. Ősszel Bécsben volt koncertje, szinte elérhető közelség, mégsem sikerült erre a koncertre sem eljutni.
De azért is hallani fogom élőben, az embernek szüksége van csodára.)

Claude

Françoise

Margueriteclarknál találtam

Heather Jansch gyönyörű uszadékfa lova.

Van ott még több is. (Itt meg pláne.)

Vörösborozhatnám

És ha a süti Bordeaux-ból, akkor a bor pláne. Blason D'Issan Margaux

Zbyszek

Zbigniew Cybulski - "a lengyel James Dean" (vagy fordítva) - egy évvel még Moreau-nál is öregebb lenne, ha nem vétett volna el egy ugrást a wrocławi pályaudvaron, még 1967-ben.

De addig játszott rengeteg színdarabban, filmben, olyan alapműben is, mint Kawalerowicz Éjszakai vonata - mégis egy film, egy alak volt, amelyik eggyé vált a nevével: a Hamu és gyémánt és Maciek Chelmicki.

Moreau mosolya

Hogy Dzsudzsák szép szavait ("... az hazudik, vagy nem magyar") parafrazeáljam: Az hazudik, vagy nem férfi, aki nem volt szerelmes a Jules és Jim Jeanne Moreau-jába.

De Moreau mosolya szerintem még a nőket is le kellett hogy vegye a lábukról.




Az élet igazságtalanságát pedig semmi sem mutatja jobban, mint az a tavaly készült fotó, amelynek csak a linkjét merem idetenni. A legerősebb lelkűek vagy teljesen érzéketlenek kivételével senkinek sem ajánlom, hogy ráklikkeljen.

Egy fotogén sütemény, így elsőre meg vacsoraidőben

Cannales de Bordeaux